Alekszej Mihajlovics Zsemcsuzsnyikov (1821-1908):

A koldusasszony (1857)

Sík, puszta határban akadt az utunkba,
Gyötörte a tél fagya, és
Nem az évei nyűtték el, de a munka,
A kór meg a nélkülözés.
Jobbágysor igáját nyögte az árva,
Nyílóerejét így emésztve hiába.

Látszott, hogy alig melegíti a vére,
S nyugalom neki már sose jut;
Apró gyerekét szoritotta szivére,
Ki rongyba csavartan aludt…
De ha nem könyörülnek a jószivü népek,
Lel-e étket e mellben majd, ha felébred?

A vértelen ajk suttogva, zihálva
Alamizsnát kért s remegett…
De mi néztük csak szorosan bugyolálva;
A trojka röpült, röpitett,
S csillámpora szállt kavarogva mögöttünk…
Már várt a vecsernye – mi arra siettünk.