Maximillian Alekszandrovics Volosin (1877 – 1932)

Kasztanyetták (1901)

Messzi tájról, hol a Nap
Perzselő tűzfénye szárnyal,
Csörgő kasztenyetta-párral
Tiszteltem meg magamat.
Mintha verset mondanának,
Harsányak, kedveskedők, –
Elszáradt olajfaágak
Testéből származnak ők.
Színes pántlikák hadától
Tarkák, mint a déli ég;
Bennük vad spanyol tüz ég,
S egy darabka fény világol.
S ha egész Párizs magában
Sűrű ködben áll szegény,
Esthomályban fekszem én
Egy sötét manzárdszobában,
S emlékemben tengerár
Hullámot terel, morajlik,
Mélyén reszkető sugár,
S dús olajfák törzse hajlik,
S látok esti kis szobát,
Ősz boszorka szellemárnyát,
S táncot lejtő szép leánykák
Ringó karcsú derekát.
Gyors a tánc, a nóta szárnyal, .
Egyszerű és kellemes,
Telve élénk déli bájjal,
Mégis finom és nemes.
Mind a táncos körbe jár,
Bíbor fény borul fejére,
S pengve szól sok gitár
Kasztanyetták ütemére,
Mint a Nap perzselte nyár
Hő delén tücskök zenéje.