Vajda János (1827-1897): Népdal  (1847)      

Elmennék én innen messze, messze,
Sohse jönnék vissza e vidékre,
Elhagynám a kedvesem örökre...
Jaj, csak a szívem meg ne repedne!

Elmennék az Óperenciára,
Ráülnék ott a világ sarkára;
Rá se gondolnék a galambomra,
Jaj, csak a szívem meg ne hasadna!

Itt maradnék én ezen a helyen,
El is felejteném a kedvesem,
Nem is bánnám, hogy ha mást szeretne...
Jaj, csak a szívem meg ne repedne!