Szeitz István: Találkozás

Valahogy úgy kéne, hogy
egyszer csak látlak.
Fizetsz a boltban, míg
hosszú sorok állnak,

bélyeget nyalsz a postán
vagy csekket adsz fel épp,
a villamosra szállsz fel
vagy kirakat üvegét

bámulod. Vagy fázol,
s gombolod melleden az inget –
így akarlak látni vagy
legyen minden mindegy.

Ne keress! Az nem kell,
hogy megbeszélve láss,
ne húzz fel szép ruhát
ne tűrj megalkuvást,

és akkor majd látlak:
szép vagy, mint a zsoltár –
egyszerűen, fáradtan,
ahogy elvarázsoltál.