Rebbenő szemmel ülök a fényben,
rózsafa ugrik át a sövényen,
ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
surran a villám s már feleselget
fenn a magasban dörgedelem vad
dörgedelemmel, kékje lehervad
lenn a tavaknak s tükre megárad,
jöjj be a házba, vesd le ruhádat,
már esik is kint, vesd le az inged,
mossa az eső össze szivünket.