René Francois Armand Sully-Prudhomme (1839-1907):
A törött váza (1865)

Hol a verbéna haldokol ma,            
a kristályváza megrepedt.              
Egy legyező épp csak súrolta,
még zaj se hallatszott, s beteg.

De a kicsiny karc egyre jobban
Harapta az üvegfalat,
és láthatatlan és titokban
és biztosan tovább haladt.

Vize lassanként csepegett ki
a senyvedő virág körött.
Mi történt itt, nem sejti senki
Ne nyúljatok hozzá: törött.
              
Szivünkhöz is így ér a drága
és megkarcolja hirtelen.
A szív tovább hasad, virága
elhull, az édes szerelem.
              
Az emberek azt vélik, ép még,
de benn szivünk sír és sajog,
mert érzi mély-mély repedését.
Törött. Hozzá ne nyúljatok.
                          
(Kosztolányi Dezső fordítása)