René Francois Armand
Sully-Prudhomme (1839-1907):
Sóhaj (1869)

Nem látni őt, és nem hallani,
Nem szólni és nem vallani,
Imádni híven, nem feledni,
Folyton szeretni.

A két karunk felé kitárni,
A semmiségbe nézni, várni
S ha nem jön, úgyis rámeredni,
Mindíg szeretni.

Szenvedni s bírni, egyre bírni,
Nem érni el és sírni, sírni,
Elhullani, könnyben feredni,
Mindíg szeretni.

Nem látni őt, nem hallani,
Nem szólni és nem vallani,
De láztól és vágytól veretni,
S mindíg szeretni.

René Francois Armand
Sully-Prudhomme (1839-1907):
Soupir

Ne jamais la voir ni l'entendre,
Ne jamais tout haut la nommer,
Mais, fidèle, toujours l'attendre,
Toujours l'aimer.

Ouvrir les bras et, las d'attendre,
Sur le néant les refermer,
Mais encor, toujours les lui tendre,
Toujours l'aimer.

Ah ! Ne pouvoir que les lui tendre,
Et dans les pleurs se consumer,
Mais ces pleurs toujours les répandre,
Toujours l'aimer.

Ne jamais la voir ni l'entendre,
Ne jamais tout haut la nommer,
Mais d'un amour toujours plus tendre
Toujours l'aimer.