Szemjon Jakovlevics Nadszon: "Amint a néma éj..."

Amint a néma éj reánk teríti szárnyát,                                        
Kék trónusára lép, s a hegycsúcsok felett
Kibontja nesztelen fényes csillagpalástját,
Látatlanul veled beszélgetek.      

A lelkem lázban ég, míg hallgatom beszéded,
Hitet s szerelmet is tetőled várok én,
S szerelmünk himnuszát, mely fönt a Mennyben éled,
Már szép szavakba önteném.

De földi ihletem szánalmas hangu, gyáva:
Erőtlen cseng dalom, alig hallom szavát,
S már sírok, és a kín e disszonanciája
Megbontja versem szép összhangzatát

(Galgóczy Árpád fordítása)