Gavril Romanovics Gyerzsavin (1743-1816):

Cigánytánc (1805)

Egyiptom lánya, fogd gitárod,
Csapj húrjaidba – éneked
Gyújtson kéjes gyönyört, s a táncod
Bűvöljön el minden szemet!
Égess, szivekbe szórva szét
Arcod cigány tüzét!

Fékét veszejtve száll az ének,
Idegbe vág, mámort lehel,
Ős bacchánsnők művészetének
Varázslatát ébresztve fel
Égess, szivekbe szórva szét
Arcod cigány tüzét!

Mint hajnalpír, – Ragyogj az éjben,
Mint förgeteg, – hozz friss leget,
Mint sasmadár, – csapongj a szélben,
Vijjogva tépd a felleget!
Égess, szivekbe szórva szét
Arcod cigány tüzét!

Ha sápadt Hold lebeg borongva,
Te halk fenyőerdő alatt
Koporsódeszkákon dobogva
Riaszd fel mind a holtakat!
Égess, szivekbe szórva szét
Arcod cigány tüzét!

De hangos, szörnyű jajdulásod
Ebordítással lesz rokon,
Morajja mennydörögve árad,
S zeng hő szerelmi húrokon.
Égess, szivekbe szórva szét
Arcod cigány tüzét!

De mégse! Csendesülj le, szépem,
Szerény múzsát ne bánts soha;
De ringva, lejtve büszke-szépen
Mint szláv leány suhanj tova!
Égess, tápláld szivünk tüzét
S a költő énekét!