A legszínesebb összeállítás - orosz, francia, magyar versek egyaránt hallhatóak, már 10-11 éves közönség is élvezi. Teljesen vegyes zenei stílusú előadás, a spanyol népi dallamtól a bluesig, a rockig minden megtalálható.

Ezt az előadást 13 éves kor alatt nem ajánlom. A legjobban azoknak az osztályoknak ajánlott, akik épp tanulják, vagy már tanulták Adyt (11-12. évfolyam, de 8. évfolyamtól már értik); kifejezetten rockos dallamok.

Inkább zenei eszközöket bemutató előadás, amely jól lefesti az orosz költők (ford. Galgóczy Árpád) sokszínű palettáját is; nincs két költemény egy költőtől. Egy vers oroszul is elhangzik, a közönség kérésének megfelelően először oroszul vagy magyarul. Az előadás első felében lírai hangvételű dallamokból, a második felében a Mediterráneum zenéjéből hallható ízelítő.

Zenei anyagát tekintve megegyezik a "Csak a szél... no, meg én!" előadáséval, de az összekötő szöveg egészen más. Itt nem a zenei eszközökről beszélek, hanem olyan érzésekről, amelyeket bennem keltettek ezek a versek, illetve olyan jeleneteket mesélek, amelyeket átélve eszembe jutott egy-egy verssor. Például egy kisgyermek meg akarta fogni egy szökőkút vizét, fel is mászott - édesanyja megengedte - a legközelebbi ponthoz, ám odaérve pici karja rövidnek bizonyult és nem érte el. Csak állt megsemmisülve, "ez nem ér, nem erről volt szó, mikor elindultam" - gondolhatta. "De ha érte kinyúlsz, csak a semmibe túrsz, S ő gúnyosan visszaköszön." (Lermontov)

Az előadás érdekessége, hogy eredeti nyelven, angolul és franciául is elhangzanak a versek. A közönség választhatja ki, hogy melyik legyen előbb, az eredeti-e vagy a fordítás.

Saját dallamok mellett könnyűzenéből ismertek is felcsendülnek Vajda János nagy, híres és a kevésbé köztudatban lévő verseinek kíséreteként.