Ady Endre (1877-1919): Magyar jakobinus dala       (Az Illés szekerén, 1908)

Ujjunk begyén vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy- e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred-e valahára
Szolga-népek Bábele

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat
Hiszen magyar, oláh és szláv bánat
Mindigre egy bánat marad

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja
Morajos halk halotti hang,
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang

Mikor fogunk összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi elnyomottak, összetörtek
Magyarok és nem magyarok?

Meddig lesz úr a betyárság
És pulyahad, mi milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregélyfiók?

Bús koldusok Magyarországa
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.