Ady Endre (1877-1919): Héja-nász az avaron
(Új versek 1906)

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár

Új rablói vannak a nyárnak,
Csattognak az új héjaszárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába beletépünk,
S lehullunk az őszi avaron.